Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának második darabja, a szerző 2010–2019 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat. A jelen krónikájaként olvasható írások a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hatalomra jutását és megszilárdítását, kisebbségellenes alkotmánymódosításait, ortodox és unortodox jegyeket egyaránt hordozó gazdaságpolitikáját, az általa foganatosított perverz újraelosztást, a propagandisztikus médiaapparátus kiépítését tárgyalják, részletesen bemutatva az illiberalizmus sajátosan magyar hagyományát, egyben kortárs jelentését a posztfasizmus globális állapotában. Amellett, hogy a a szerző fokozatosan kidolgozza a NER nem liberális, azaz nem kizárólag a jogvédelemre koncentráló (de azt sem elhanyagoló), kritikai értelmezését, számos konkrét javaslatot tesz arra, hogyan lehetne a jelenlegi termelési rendszer fenntartása mellett is valódi(bb) demokratikus intézményrendszert teremteni Magyarországon – olyat, amelyben mindenki szava és közreműködése egyformán számítana a politikai közösségalkotásban –, ugyanakkor megmutatják az eredeti kommunista eszme (a magántulajdon, a bérmunka és az osztálytársadalom eltörlése) aktuális relevanciáját is.
„A hanyatla's e's az a'te'le'se'bo?l fakado' nihilizmus nem tesz leheto?ve' egyebet, mint – ellena'lla's helyett – a tehetetlen gyu?lo¨lko¨de'st. Az undor a dekadencia'ban mazochista e'lvezette' va'ltozik. A magyarorsza'gi korma'nyrendszer pedig u'jabb e's u'jabb indokot szolga'ltat az undorra, u'jabb e's u'jabb bizonyi'te'kot minden erko¨lcsi indi'te'ku' ta'rsadalmi ku¨zdelem hia'bavalo'sa'ga'ra, az a'ltala elrendezett e'let pedig a maga igazsa'gtalansa'ga'val e's pe'lda'tlan i'zle'stelense'ge'vel elkeseri't minden e'rze'kenyebb lelket s jo'ravalo' kede'lyt. Evvel o¨ro¨ki'ti a't o¨nmaga't.
Nehe'z elgondolni, hogy ez me'g tova'bb romolhat, pedig tova'bb fog romlani.
Ege'sz Euro'pa – a to¨bbit most hagyjuk – rettento? a'llapotban van, de Magyarorsza'g ve'gromla'sa o¨sszeszori'tja patrio'ta szi'vu¨nket. (Patriotizmuson nem sovinizmust e'rtve, hanem a haza'nk sorsa ira'nti szenvedelmes e's benso?se'ges e'rdeklo?de'st.) Az Orba'n-rezsim kialakula'sa e's megszila'rdula'sa to¨rte'nelmi trage'dia. Nagyon sokan ta'mogatja'k, de hiszen ene'lku¨l ez a sorsfordulo' nem is lenne tragikus.
Ta'rsadalmunk kedvetlenu¨l e's passzi'van (egy jelento?s kisebbse'g meg lelkes egyete'rte'ssel) rendeli ala' maga't ennek az undok e's kaotikus uralomnak [...], amely a ko¨ze'poszta'lynak le'tbizonytalansa'got e's keseru?se'get, a magyar szege'nyeknek pusztula'st hoz. Mine'l tova'bb tart, anna'l rosszabb mindenkinek. S ha fo¨lbomlik me'gis, u'jabb zu?rzavarok e's nagy bajok ele'be ne'zu¨nk.”
