Vakrepülés

1977, Szeged. A tiszazugi tanyavilág nyomorában felnőtt, érettségi előtt álló fiú küzd az életért, egy sajátért. Kíváncsi, tehetséges és tehetetlen, értelmes és értetlen; „szabadsággyakorlatai” miatt egyre inkább kitett. Az alföldi, majd a fővárosi terepen vívott gerillaharcát hosszú évekkel később próbálja rekonstruálni egy ismét az összeroppanás határán álló elme – a fiúból lett férfié. Solymosi Bálint lázas gondolatoktól és testektől, alkoholtól, dübörgő rock ’n’ rolltól és irgalmatlan csöndektől örvénylő regényvilága az Életjáradék (2007) méltó folytatása. A rá jellemzően markáns, eleven, festői prózanyelv a maga szarkasztikus humorával ad újra hírt a kortárs magyar irodalom kivételesen autonóm szerzőjéről.