Káli-Rozmis Barbarát gyerekkora óta érdekli az arisztokrácia világa, különösen Erzsébet királyné és családja élete, amelyet több, mint másfél évtizede kutat. 2015 tavaszától publikál írásokat vele kapcsolatban, 2018-tól magyar és angol nyelvű nyilvános és zártkörű előadásokat tart a királyi családról. YouTube csatornáján érdekes és hiteles történeteket oszt meg a közönséggel. 2021-ben jelent meg első könyve Erzsébet királyné és a magyarok címmel, amely az olvasói szavazatok alapján elnyerte „Az Év Könyve 2022” díjat a történelmi tényirodalom kategóriában.
„Ez a két kötet különösen nagy jelentőséggel bír a mai furcsa korban, amikor divattá vált a valós tények elferdítése és a kultuszrombolás” – így ajánlja az olvasóknak Káli-Rozmis Barbara könyveit a Habsburg család magyar ágához kötődő gróf Seremetyeff-Papp János restaurátorművész.
Fontos ez a gondolat, mert a szerző második könyvétől sem azt kell várnunk, hogy a közelmúltban bemutatott két Sisi-filmhez hasonlóan meghökkentően új színben, afféle korát megelőző feministának ábrázolja Erzsébet királynét.
Káli-Rozmis Barbara nem hökkent meg, hanem igyekszik a lehető leghitelesebben bemutatni könyvének hősét – de közben mégis azt érezzük, hogy a „valóság” (már amennyire rekonstruálható) gyakran lebilincselőbb és izgalmasabb a filmeknél.
Sisi, ahogy ebből a könyvből megismerjük, alapvetően magányos és elkeseredett ember, aki nehezen vagy egyáltalán nem tud és nem is akar megfelelni az arisztokrata körök elvárásainak. Mértéktartónak kellene lennie, de ő nem ismer mértéket, ahogy egyik udvarhölgye írta, „ellenszenvében és rokonszenvében, hitében, bizalmában és gyanakvásában és környezete iránt érzett félénkségében sem”.
Leginkább ezekről a kiélt vagy mélyen elrejtett – ám Sisi verseiből és leveleiből mégis előtűnő – szenvedélyekről szól ez a könyv. Egy különleges, érzékeny, tehetséges, gyönyörű, hiú, szorongó nő életéről; meg azok különféle szenvedélyeiről is, akik családi és baráti körében közel álltak hozzá.
S bár a könyv épp csak érintőlegesen szól a kor politikai folyamatairól, megjelennek benne a „boldog békeidőknek” aztán oly tragikusan véget vető erőszak előjelei is. Ez foglalja keretbe a történetet. Káli-Rozmis Barbara azt is megmutatja, hogy a régi rend – melynek merev szabályai Sisit olyannyira meggyötörték – nem volt fenntartható, hiszen az élet alapja a változás…
„Erzsébet maga is bevallotta, hogy nem kapott a pozíciójához megfelelő nevelést: Engem… bizonyosan nem császárnénak neveltek, tudom, hogy neveltetésem sok kívánnivalót hagy maga után – Isten a tudója, hogy mégsem tettem soha semmi rosszat, pedig lett volna alkalmam. Szerettek volna elválasztani a császártól. Az intrikus bécsi udvarban valóban nagyon sokan akarták megtörni az uralkodóra gyakorolt befolyását. Ez azonban nem sikerült. A császár az utolsó lélegzetéig szerette hitvesét, és minden különbözőségük ellenére meg volt győződve róla, hogy senki más nem illik hozzá annyira, mint Sisi.”
