NÉMETORSZÁG UTAT TÉVESZTETT! – így magyaríthatnánk a szerző, a nemrég (gyanús körülmények között) elhunyt Ulfkotte állítását, amelyről ez a könyve szól. Állítása igazolására tények százait sorolja hadrendbe: érvel, érvel, érvel. A magyar olvasó döbbenten falja a betűket, hiszen mindeddig egészen más kép élt benne erről az országról. Mint most kiderül: a bennszülött németek jelentős része sem ismer rá arra az országra, amiben felnőtt. Ez már nem Adenauer, nem Schmidt, nem Kohl kancellár országa. Nem a II. világháború után gazdasági csodát produkáló „demokratikus német szellem” Németországa. Angela Merkel szellemének demokratizmusa megkérdőjeleződik, német színe, jellege, hagyománya kérdőjelbe tevődik, ami pedig a szellemét illeti: füstté oszlik. A vulgármarxizmus után valami globális vulgárglobalizmust kívánó hatalmi elit totalizmusa egy orkántölcsér, vagyis minden népi, nemzeti szellemi építményt szétkapó, széttörő, összedöntő uralmi forgatag rontott Németországra. (Ezáltal az Európai Unióra is, amelynek gazdasági ereje folytán, Németország annak útválasztására is hatással van.) Minderről egy német szerző ír, beszél, ordít nekünk. Egy német ember, aki huzamosabb ideig része volt a fősodratú médiának. Kiszolgálója is. Aztán leesett neki a tantusz. Ahogy másoknak is, sokaknak. Róluk is szól, beszél. Míg élt, szerencsére nem volt egyedül. Innen a rendkívül gazdag dokumentumanyag. Ami a magyar olvasót illeti: hápog, tátog. Németországot a németek ismerik. Be kell lássuk. No de ilyen volna? Legtöbben legrosszabb álmunkban sem képzeltük ilyennek, noha a gyanú, lássuk be, bennünk élt. Kivált, mióta mi, magyarok, egyre magyarabbá válhatunk. S rémülten nézzük a merkeli német politikát a német néppel együtt, amely arról szól: szerinte a német nemzetnek nincs jelentősége, a túlélés a népek egymásban való feloldódásában lehetséges csak.
