„Hiánypótló gyűjtemény a legendás magyar asszonyokról.” – Karády Anna
„Nők, akik szebbé, jobbá tették a világot.” – Pap Éva
„Árnyékban éles fény vagy, és ékes árnyék a fényben…” – írta Radnóti Miklós feleségének, Gyarmati Fanninak a neki szóló versben. A nőnek, aki nemcsak a társa, hanem szellemi partnere is volt – és aki később, élete végéig viselte a költő halála után rázuhant terheket, és gondozta hagyatékát, emlékét.
Sokan voltak a magyar történelemben olyan nők, akiket nem egy férfi határozott meg, hanem akik a maguk jogán igyekeztek vagy tudtak azzá lenni, akik szerettek volna. Olyan időkben is, amikor ez nem volt könnyű és magától értetődő.
Nők, akikről legtöbben azt sem tudják, hogy léteztek.
Mert tudjuk-e, hogy I. (Nagy) Lajos királyunk édesanyja, Łokietek Erzsébet élete végéig fia társuralkodója volt? Hogy anyja, Szilágyi Erzsébet támogatása nélkül Mátyás soha nem lehetett volna király? Hogy Kazinczy Ferenc felesége, Török Sophie „indította be” a modern magyar irodalmi életet? Hogy Szendrey Júlia tehetséges író-költő volt, és nem számításból „dobta el az özvegyi fátylat”? Hogy Weöres Sándor egyik legismertebb gyerekverse nem gyerek-, hanem szerelmes vers, amit a magyar hospice-mozgalmat életre hívó pszichológusnak, Polcz Alaine-nek írt?
Soós Tibor nagy sikerű Árnyékból a fényre című képeskönyvének párját tartja kezében az olvasó. Olyan magyar nők történetét, akik nemzetközi társaikhoz hasonlóan nem akartak a férfiak által meghatározott keretek között élni, hanem a maguk útját szerették volna járni. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Volt, akit csak az utókor ismert el. Sorsuk azonban példamutató a mai nők – és férfiak – számára is.
