„Színtiszta tökéletesség.” – Harlequin Junkie
„Rendkívül szenvedélyes.” – Anna Reads Here
Az irodalom és a szenvedély mindig együtt jár. Nem igaz?
Én, Rachel Rose, elég nagy pácban vagyok egy Ty Winslow nevű, dögös angolirodalom-professzor miatt, és nem tudom, hogyan kerülhetnék ki belőle. Hadd magyarázzam el gyorsan:
Egy lány találkozik egy sráccal. A lány odaadja a srácnak az alsóneműjét, de semmi mást, ami alapján beazonosítható lenne, mert úgy tervezi, hogy soha többé nem látja a srácot. Aztán mégis újra találkoznak, méghozzá szakmai közegben: a lány egy teljes szemeszteren át a professzor tanársegédje lesz. Legszívesebben törölné az előzményeket, de a srácnak túl sok olyan vonzó tulajdonsága van, ami miatt nehéz ellenállni neki:
#1: Őrülten vonzó.
#2: Vele lenni a világ legjobb mókája.
#3: Sikeres és intelligens.
#4: Bármikor képes idézni Walt Whitmant – ami veszélyes dolog egy irodalomkedvelő esetében.
#5: Egy nagybetűs Hízelgő: képes bármelyik nőről levarázsolni a bugyit.
Most pedig Mr. Dögös Professzor, akiről elhatároztam, hogy ellen fogok állni neki, játszani akar velem egy pajkos, titkos játékot, amelyben a győztes mindent visz.
Hogy mi a tervem? Elég sokáig húzni a játékot, hogy biztosan nyerjek anélkül, hogy valami hülyeséget csinálnék, például beleszeretnék.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-páros, Max Monroe egy olyan egyetem falai közé csalogat minket, ahol Winslow professzor áll a katedrán, és egy visszautasíthatatlan kalandra hív. A szenvedély minden szabályt felülír.
„Szívszorító és izgalmas olvasmány.” – Red Cheeks Reads
„Túlfűtött és szórakoztató.” – Daisy Knox's Tales of Love, Life and Murder