A Holdidőben, mely a Popper-életmű legnépszerűbb darabjai közé tartozik, a neves pszichológus múltjának emlékezetes szereplőivel ismerkedhetünk meg, akik erősen formálták a személyiségét és a gondolkodását – családtagjaival, barátaival, mestereivel, példaképeivel, sőt, olyan ellentmondásos, kétes megítélésű figurákkal is, akik valamiért mégis mély nyomot hagytak benne.
A szerző éles szemű pszichológusként lenyűgözően színes, érzékletes karakterrajzokat ad, tehetséges történetmesélőként pedig emlékezetes anekdoták és kalandok sokaságával szórakoztatja az olvasót. De nem okoz csalódást azoknak sem, akik az élet érdekes dolgairól elmélkedő, filozofikus Poppert kedvelik, hiszen ebben a kötetben is bebizonyítja, hogy – amint azt Pető Andrásról írja – ő maga is a lélek fenekéig látott. Néha mélyebbre is.
„Ez a könyv tanúságot akar tenni arról, hogy a tegnapban is volt szerelem, jókedv, alkotás, szellemi fény, ami időnként beragyogta az utólag kizárólag sötétség birodalmának hazudott világot. És bőven volt részünk gyötrődésekben, tanácstalanságban, kegyetlenségben és butaságban is, akárcsak ma. Mégis, még mindig szeretünk élni.
A portrét választottam műfajul. Őseimről és azokról a korszakra jellemző figurákról írok, akik személyesen is jelentős hatással voltak rám. Művészek, politikusok, misztikusok, filozófusok, szélhámosok arcéle villan fel, tekintete, szavai, mozdulatai elevenednek meg, ahogy emlékezetemben, a legszubjektívebb torzításokkal megőrződtek. Csak halottakról írok. Életben lévő hozzátartozóiktól, barátaiktól elnézést kérek.”
