Öt évszázadon át uralkodtak Róma császárai a Rajnától Észak-Afrikáig és Britanniától az Euphratészig terjedő óriási birodalmuk fölött. Volt olyan, akinek ez csak néhány hónapig, másoknak több évtizeden át sikerült. Egyesek neve a béke jelzőjeként maradt fenn a történelmi emlékezetben (pax Augusta = az augustusi béke), mások, mint Nero, vérengző zsarnokként jelentek meg még a magyar irodalomban is (Kosztolányi: Nero, a véres költő). De Augustust valóban csak a béke szeretete jellemezte? Tudjuk, az őt korlátlan hatalommal felruházó senatus korántsem békés fegyverek fenyegetése közepette emelte a birodalom élére, előbb consulként, utóbb princesként. A római arisztokrácia által megvetett és mélységesen elítélt Nero alakjában – halála után – hamis Nerók álltak az elégedetlen keleti tömegek élére, amelyek áldották uralmát, és ennek nyoma maradt a világirodalomban is (Feuchtwanger: A hamis Nero).
Milyenek voltak hát a Római Birodalom császárai? Tacitus, Suetonius, a Historia Augusta császáréletrajz írói, akiket éppúgy olvasni lehet magyar nyelven is, mint a görög és latin történetírók számos művét vagy az ifjabb Plinius leveleit, adnak egy gazdag információt tartalmazó, ám sokszor igen szubjektív képet hőseikről. Könyvünk megkísérli a minden uralkodó elődje, Julius Caesar, majd Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero, Vespasianus, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius, Commodus, Diocletianus és Constantinus életrajzán keresztül bemutatni a felsorolt császárok reális portréját, tükröztetve a modern történettudomány eredményeit. Egy terjedelmesebb függelékben pedig közöljük az összes római császár életének legfontosabb adatait.
