Az Ecce homo című kései önéletrajzi írásában, amit Nietzsche eredetileg előszónak szánt soha el nem készült „fő művéhez”, a Minden érték átértékeléséhez, így jellemzi az először 1881-ben megjelent Hajnalpír című művét:
„Ezzel a könyvemmel kezdődik hadjáratom a morál ellen. A könyvtől félénken, óvakodva búcsúzik el az olvasó, óvakodva mindattól, amit eleddig morál néven tiszteltek, mi több, imádtak, ám ez mégsem ellenkezik azzal, hogy az egész könyvben egyetlen negatív szó, támadás, gonoszság sem fordul elő – ez az írás telten, boldogan heverészik a napon, mint egy sziklán sütkérező, tengeri állat. Végül is én magam voltam e tengeri állat; szinte minden mondata a Genova melletti sziklatengerben született, bújt elő; egyedül éltem itt, és titkaim voltak a tengerrel… »Számtalan hajnalpír van, mely nem ragyogott még föl« – ez az ind fölirat hívogat könyvem ajtaján. S vajon hol keresi a szerző az új reggelt, az ismeretlen, halovány hajnalpírt, mellyel egy – ó, számtalan, milliónyi – új nap köszönt ránk? A minden érték átértékelésében, minden morális érték elvetésében, a minden eddig tiltottnak, megvetettnek, elátkozottnak igenlésében és elfogadásában és a beléjük vetett bizodalomban.”
