Bizonyos szempontból minden indiai szellemi iskola alapelve Védikus: erejük a tudásban áll, módszerük a tudás, habár nem mindig az intelligencia (Buddhi) megkülönböztető erejét használják, hanem mondjuk a szív (Hrid) tudását, amely a szeretetben (Bhakti), hitben vagy a cselekvő akarat tudásában fejeződik ki. A Jógában az úr mindig a Purusa, a tudatos lélek, amely tud, megfigyel, vonz és irányít. A Tantrában ezzel szemben a Prakriti, a Természet Lelke, az Életenergia, a Sakti, a világegyetemet mozgató szándék a kulcs. A Tantra abból az egyetemes igazságból indul ki, hogy a létnek két pólusa van, amelyek esszenciális egysége a lét titka. Ezek a Brahman és Sakti, a Tudat és a Természet – a Természet a tudat ereje, vagy inkább maga a tudat erő formájában. A tantra-jógi úgy érte el céljait (önuralom, tökéletesség, felszabadulás és üdvösség), hogy megtanulta és alkalmazta ezen akarati erő belső titkait, módszerét, vagyis tantráját. Ahelyett, hogy visszavonult volna a megnyilvánult természettől és annak nehézségeitől, szembenézett velük, megragadta és meghódította azokat.
