A budapesti születésű Giorgio Pressburger, akiből Olaszországban lett neves író és színházi rendező, s aki az elmúlt években a Magyarországi Olasz Kultúrintézet igazgatójaként költözött vissza egy időre felismerni véli szülővárosába, ezúttal olyan könyvet írt, amelynek az elbeszélőjét is Giorgio Pressburgernek hívják. A történetfüzér központi eleme a családfa. Pressburger visszavezeti családja eredetét egészen a XVIII. század derekáig, és rájön, hogy Heinétől Marxig, Mendelssohntól Husserlig, Bruno Waltertől Ó-Hollywood híres filmrendezőjéig, Emeric Pressburgerig a hajdanvolt Közép-Európa (kultúr)történetének seregnyi kulcsszereplőjét a rokonának mondhatja._x000D_
_x000D_
Könyvének első tizenkét fejezete egy-egy hozzájuk, illetve a család más, névtelen szereplőihez kapcsolódó történetet beszél el. A történetek, ahogy Pressburgertől már megszokhattuk, egyszerre valóságosak és meseszerűek. A Pozsonyban felkerekedő és fél Európán átvágva családostul a hollandiai Nijmegenbe szekerező Haim Pressburg, Karl Marx ükapja, a feleségét, Sárát a síron túl is szerető pozsonyi rabbi, Jom Tov és Ilona néni a budapesti Népszínház utcából i?1 egy és ugyanazon nagy ívű történet szereplői._x000D_
_x000D_
Arra, hogy szerző és elbeszélő azonossága ezúttal semmiképp sem játék, egyértelmű bizonyságot látszik szolgáltatni a legutolsó, tizenharmadik fejezet, amelynek megírását az író átengedte fiának, a harmincéves Andrea Pressburgernek, aki a harmadik évezredre virradó Szilveszter-éjszakán fogalmazza meg gondolatait a saját múltjáról, jelenéről és jövőjéről..._x000D_
_x000D_
Remek, furcsa könyv, igazi Pressburger-újdonság.
