A megvénhedt Isten (újabb versek)

Sétálgat az Isten_x000D_
_x000D_
Megizzadt városban sétál az Isten._x000D_
Éles fények között, magányosan._x000D_
Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten,_x000D_
mint akinek semmi dolga van._x000D_
_x000D_
Mint akinek nincs tennivalója._x000D_
Nem gondol velünk, ittlakókkal,_x000D_
vagy a város csúszott ki alóla._x000D_
Találkozgat újakkal és ókkal._x000D_
_x000D_
A napsütésben csak ritkán köszön,_x000D_
kápráztatja szemét a fényözön,_x000D_
ahogy egy-egy sugár az arcába vág —_x000D_
_x000D_
Egyedül van nagyon, és féli a halált._x000D_
Mindig annyira hatalmasnak hittem!_x000D_
Az uccákban izzadtan sétálgat az Isten.