Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted Hiro Arikawa Az utazó macska krónikája c. regénye több millió olvasó szívét melengette meg világszerte, ahogy nyomon követte Nanát, a talpraesett cicát, és Szatorút, a gazdáját a Japán-szerte tett utazásaikon, melyeknek az a célja, hogy új otthont keressenek a macskának, mielőtt végleg búcsút kellene venniük egymástól. Most ugyanők térnek vissza két csodálatos történetben a hét vadonatúj macskás meséből álló válogatásban: az első Szatoru gyerekkori macskájáról, Hacsiról szól, a második Nana és Szatoru utazásáról a leendő gazdihoz, aki a regényben egyáltalán nem szerepelt. Igaz, amit néha a regényről állítottak, hogy a macskák ezekben az írásokban olykor túlságosan emberszerűek, olyan hűségesek és szerető szívűek, amilyeneknek mi, emberek képzeljük őket. De ez főként annak köszönhető, hogy ez a könyv teljes szívvel és egyáltalán nem elfogódottan a szeretetről szól, és azt a csodálatos varázst magasztalja, ami a macskákhoz, más emberekhez és tulajdonképpen az egész világhoz fűződő kapcsolatainkat a macskák révén belengik. Nana, Satoru és újonnan megismert kedvenceink hűségről és barátságról, az élet örömeiről és csodáiról mesélnek ebben a megható és szép könyvben.
