Boris Johnson – miközben Winston Churchill unokájával beszélget, aki szerint a nagyapja „sok szempontból teljesen átlagos, családos ember volt” – azon gondolkodik, hogy mégis mi volt az a tényező, ami Churchillt annyira különlegessé tette, hiszen „egy átlagos családos férfi nem ad ki annyi szöveget, mint Shakespeare és Dickens együtt, nem nyeri el az irodalmi Nobel-díjat, nem végez négy kontinensen x mennyiségű emberrel harci összecsapásokban, nem lát el minden fontos állami tisztséget, beleértve a miniszterelnöki posztot (kétszer is), nem vállal nélkülözhetetlen szerepet két világháború során is a győzelem elérésében, és halála után nem adják el festményeit egymillió dollárért. Küszködöm, hogy valahogy rájöjjek, mi volt a forrása belső energiájának.”
Ennek a „küszködésnek” az eredménye ez az utánozhatatlanul egyedi stílusban, tagadhatatlan rajongással és rendkívül olvasmányosan megírt könyv a britek legendás miniszterelnökéről, akiről mindig élvezet olvasni, hiszen amellett, hogy megkerülhetetlen alakja volt a történelemnek, lenyűgöző, markáns egyéniséggel, sajátos világlátással, éles ésszel és kitűnő humorral is bírt, az élete pedig eleve kész regény.
