Büky Anna író ezúttal is különös érzékkel talált rá interjúalanyaira. Hetedik kötete arcéleket villant fel, miközben életutakat hoz premier planba – megpróbáltatásokkal, újrakezdésekkel, örömökkel és a kiteljesedés vágyával.
Bankár és lelkész, pedagógus, orvos, kutató, könyvtáros és népdalénekes, színész, újságíró, fotós, civilszervezet vezetője és a szolgáltatóipar, valamint a sport területéről érkezők randevúznak e könyv lapjain. És még ki mindenki…
E rendkívül „széles merítés” arra is alkalmat ad, hogy a válaszokon elgondolkodjon az olvasó, hitről, hazáról, szakmáról, misszióról, szolgálatról, családról, öregedésről. A felettünk őrködő rendről, amelyet csak mi, emberek tehetünk káosszá, s a mi felelősségünk az is, hogy felfedezzük a harmóniát, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Szépséghez, jósághoz, szeretethez. Az örökhöz. A vágy – hiszem –, még nem kopott ki belőlünk.
Büky Anna egyberostált beszélgetései ehhez adnak segítséget, egyebek mellett azt tudatosítva, hogy az elénk görgetett kövekből nemcsak barikádot lehet építeni, hanem lépcsőt is. Egymáshoz, s az égiekhez. Ugyan áldó hatalmak oltalmában élünk, alkotunk, szeretünk, de a jó és a rossz örök harcban állnak értünk. Tőlünk függ, melyik oldalra állunk, hogy megmentsük a világot, s önmagunkat. Ahogy az egyik interjúalany, Maczkó Mária fogalmazott: „Használjuk tehát azt a kincset, azt a tudást, azt az isteni adományt, amelyet hordozunk, és szándékunk szerint sosem csak magunknak tartogatunk!”
Büky Anna legújabb kötete felemel és reményt ad mához és holnaphoz. Mert az élet csoda, s mindannyian küldetéssel születtünk e földre, hogy létünkkel nyomot hagyjunk az utánunk érkezőknek.
Lőrincz Sándor szerkesztő
